Szeretlek téged, fiam, de nem tudom leírni!
Dühös vagyok magamra, tudnék nagyon sírni.
Annyi gondolat volt a fejemben, de most üres.
Nem tudom átadni, mit éreztem, tüzet.
Pedig nagyon hiányzol nekem,
Jó az, ha kicsit itt vagy velem.
A mai nap bizony az igazi ünnep,
Nagy-nagy tortát kellett volna süssek.
Most inkább az érzéseim adnám neked,
Minden perc, az ünnep, ha vagyok veled.
Talán átjön az, mit adni akarok,
Hiszen nem a lényeg, amit szavalok.
A régi éjszakán, mikor úgy vártalak,
Éjnek titkos fényinél csodának láttalak.
Harmincszor élted az őszi esték árnyát,
És kerested a Földön kicsi szíved vágyát.
Rossz fele is vitt a lábad néha,
De nem lettél csapodár és léha.
Sok őszi éjen kívánnám a szülinapi örömöt,
És mit eddig adtál, azt mindent köszönök.
Boldog légy, szeress másokat, szeressenek,
Ne rajtad, de veled nevessenek!
Istened mindig ott lesz, nem hagy magadra,
Így mehetsz bátran Vele, engedlek utadra.
Forrás: Poet.hu
